2. Rész: A verseny és a versenyző

Hahhi Driver-ek! ^^
Megint itt vagyunk, ezúttal a második résszel. Reméljük, hogy ez is tetszeni fog nektek. 

Majd jelentkezünk. 
Pipálj, komizz, iratkozz! Ja és csak vezessetek óvatosan!  

Puszi: L&L, azaz Li nessa és Lizzy

Liam még mindig a csuklómat fogta, a a vonal felé rángatott, ahol a hangosan kanyarodó autók folytatták útjukat. Benzin és alkohol illata szállt körülöttem, s ez egy új, magas szintet ért el. A francba, alig tudtam kivárni, hogy beüljek a kocsiba. Már éreztem a motor üvöltését magam alatt.
-Liam, neki nem kellene itt lennie. - a hang keresztülszelte ködös gondolataimat.
-Mi a faszt mondtál nekem, Niall? - sziszegte Liam, elengedte a csuklóm, s helyette a szőke fiú gallérját ragadta meg.
-Ne...e..neki...oldalt kell..kellene lennie. - Niall szinte már fuldokolva, levegő után kapkodva próbálta kimagyarázni magát.
-Azt akarom, hogy velem jöjjön. - morogta Liam, majd elengedte a srácot, aki a földön landolt.
-Ki fogják zárni. Nézz rá, ember. - ráncolta a homlokát Niall, és folyamatosan a nyakát dörzsölve, elsétált.
-Gyere ide.
Liam ismét durván megragadta a csuklómat, azt követően pedig az egyik autó felé húzott - egy fényes árnyalatú Mustang felé.Szinte láttam, ahogy elszáguldok a csillogó fémmel.
Erőszakosan a motorháztetőnek nyomott, s újból a nyakát kezdte nyújtogatni, ahogy pár perccel korábban is. De ezúttal nem suttogott hátborzongató szavakat a fülembe. Ajkait a nyakamon legeltette, s ahogy lassan simogatta a bőröm, szájával az állkapcsomig vándorolt. Ezt egy párszor még megtette, mielőtt könyörtelenül szívni kezdte az érzékeny felületet. Élesen beszívtam a levegőt, meglepetten felkaptam a fejem.
-Az enyém vagy ma este. - morogta mély, rekedt hangon. A testemen végigfutott a hideg. - Most tegyél meg nekem egy szívességet, és várj meg a célban. Legalább a csinos kis arcod látni fogja, amikor nyerek. Niall, vidd le Desirae-t.
A srác elfordult tőlem, a kocsi ajtajához sétált, s közben a szőke fiúnak kiáltott, hogy vigyen el innen engem.
Niall egy fekete motorral parkolt elém, kezében egy sisak volt, amit felém nyújtott. Ügyetlenül elvettem tőle, s miközben magamra szenvedtem, felugrottam a járműre, lábaimat pedig a fiú dereka köré fontam. A motor rögvest feltüzelt, a sebesség egyre jobban növekedett. Felgyorsult körülöttem minden, szüntelenül hajtottunk az ellenkező irányba. Körüljárt a tekintetem, és látva a tömérdek, elmosódott arcú embert, elcsodálkoztam. Sosem értettem, miért jön ennyi ember egy ilyen eseményre. Én csak azért jöttem, hogy beilleszkedjek.
A kétkerekű jármű hirtelen megállt, kerekei visítoztak a járdán. Zayn árnyékos alakja tornyosult felém.
-Hová mész? - kérdezte harapósan Zayn, mialatt lemásztam a motorról.
-Nem birtokolsz engem, Zayn. - csattantam fel gyalázatosan, és visszanyújtottam Niall-nek a sisakot.
-Hé, uh, Desirae. - szólított meg Niall, mikor már azon voltam, hogy elsétáljak.
Szemöldökömet ráncolva fordultam a fiú felé, vártam, hogy folytassa.
-Nos, uh... Rendes lánynak tűnsz. Légy óvatos Liam-mel. - kerülte a szemkontaktust, idegesen babrált a sisakjával, majd megemelte azt, és a fejére helyezte.
-Miért?
-Ha nem leszel óvatos, megtudod. - ez volt az utolsó amit mondott, mielőtt elhajtott az úton, ahol jöttünk.
Ráztam a fejem, nem tudtam épp eszűen átgondolni a dolgokat, vagy esetleg tényleg törődni azzal, amit mondott. Az alkohol teljesen az agyamba szállt.
-Liam-mel voltál? - Zayn megragadta a karomat, és magához húzott.
Szemöldöke a homlokával együtt ráncolódott, ábrázata roppant dühös volt.
-Igen, és?
-Figyelj, törődöm veled, pont ezért mondom most ezt el neked. A picsába, távol kell maradnod tőle! És mi a fasz ez a nyakadon? - szemei a lila foltra vándoroltak.
-Miért, Zayn?! Miért?! - gyakorlatilag már kiabáltam, az alkohol megadta a kellő löketet, amire szükségem volt. - Azért, hogy te dughass meg helyette? Ez az, amit olyan nagyon elakarsz érni?!
Zayn szeme elkerekedett a döbbenettől, és valószínűleg mindenki minket bámult, de leszartam, mit gondoltak.
-Des, talán haza kellene vinni. Asszem', már egy kicsit sokat ittál. - a barna hajú Louis csúszott be közénk.
-Tudom kezelni magam, Louis. - ráncoltam a homlokom, s enyhén arrébb toltam. - Mintha te még sosem ittál volna.
-Rendben Des, jössz velem. - szakította félbe Holly a kisebb felfordulást, és elhúzott engem a fiúktól.
Mindeközben a motorok zúgása egyre hangosabb lett.
-Mi volt ez? - vont kérdőre Holly, amint elég távol kerültünk a srácoktól.
-Mi volt mi?
-EZ . - intett Zayn felé, hangja bosszús volt. - Ez az egész Zayn-nel, és ez a szívás a nyakadon. Liam csinálta?
Kezem felvándorolt a kényes helyszínre. Még mindig ott éreztem a bőrömön Liam tökéletes ajkait. Istenem, annyira vonzó. Már a gondolata annak ott, a kocsinál, és ahogy elállta az utam, teljesen kikészít. Túl ittas voltam ahhoz, hogy érdekeljen Niall és Zayn nevetséges figyelmeztetése. Csak féltékenyek, gondoltam. Akartam Liam-et. Rosszan, akartam Őt.
-Zayn hülyén viselkedett. Csak féltékeny. - panaszkodtam, de csak egy zavart pillantást kaptam válaszul.
-Miért lenne féltékeny?
-Lefeküdtünk, és most akar engem.
-Hogy mi? - Holly zavarban volt. - Miért nem mondtad el nekem?
-Nem akartam nagy ügyet csinálni belőle. - rántottam meg a vállaimat.
A lány a fejét rázta.
-Hallottam dolgokat Liam-ről, Des. Egy csomó lánnyal alszik együtt, és úgy kezeli őket mint a szemetet. Ő maga is egy szemét. Nem akarsz te belekeveredni egy ilyen fiú életébe.
-Én nem keveredek bele, ez csak egyszeri alkalom, tudod?
-Éppen megsebzettnek állítod be magad.
-Nincs szükségem arra hogy így kioktassanak. - morogtam.
Beteg volt ez az egész beszélgetés amibe belekerültem. Nem is csináltam semmit. Még.
Hirtelen csikorgó autógumikat hallottam a járdáról, a hang gyorsan közeledett hozzánk. Úgy éreztem az elektromosságot, mint amikor meghallottam, hogy a hatalmas tömeg ujjongani kezdett. Mit nyert a verseny győztese? Jobb lesz, ha valami jót, mert így ők csak elvesztegetik az üzemanyagot.
A piros autója hamar a látószögembe esett, a távolság még mindig nagy volt. Ahogy Ő közeledett, láttam, hogy az előtte lévő kék autót hátra taszítja, teljesen maga mögé vágta. A kék kocsi ellenőrizhetetlenül forgott, az oldalára feltükröződtek a repülő szikrák. A zihálást éljenzés követte, de nem sokáig. Hamarosan Liam hangos ordítása nyomta el a tömeget. Könnyedén beért a célba, és csikorogva megállt az első helyen. A szívem erősen verte a mellkasom, ahogy  kilépett az autóból. Verejték gyöngyöződött a homlokán, még jobban nézett ki, mint korábban. A szemei felém vándoroltak, rám bilincselte. és rajtam tartotta azokat, míg én ott álltam. Egy magasabb férfi indult el Liam előtt, így megtörte a szemkontaktust. Láttam, hogy váltanak néhány szót, megrázza Liam kezét és tovább sétál. Ennyi az egész? Nos, ez rohadt szánalmas volt.
Liam visszanézett rám, mikor a férfi elment, majd intett a fejével nekem, hogy menjek oda a Mustang-hoz. Éreztem, hogy Holly úgy kap a kezem után, mint aki látta volna, hogy oda fogok sétálni, de leráztam és figyelmen kívül hagytam a nekem szánt csalódott arckifejezését. Végre odasétáltam az autóhoz, majdnem megbotlottam a saját lábaimban. Ezek a  rohadt, haszontalan sarkak! Amint becsuktam az ajtót, Liam keményen a gázra lépett, teljes gázt adott, és eltávolodtunk a szétszórt tömegtől.
-Hova megyünk? - kérdeztem egy hosszabb időszakos csend után.
-Majd meglátod. - szorította meg a kormányt.
-Most akarom tudni. - követeltem.
-Ne bassz fel engem vagy lecsökkentem a segged az út szélén! - ráncolta a homlokát felszegett állal, és rátaposott a gázra, felhajtva a főútra.
Ha nem lettem volna olyan részeg, valószínűleg megrémültem volna. Aztán újra, csak pár rövid hívás a néhány családi barátnak, és a felfordulást el lehetne számolni pár pillanat alatt. De, én nem akartam a családomra támaszkodni! Az apám azt gondolná, hogy ő nyert, és ez az utolsó dolog amit akartam. Nem akarok olyan lenni, mint Ő. Biztos vagyok benne, hogy kurvára szeretném, ha ő végre megvalósíthatná ezt.
-Meg kell állnunk. - mondta Liam, gyorsan elfordította a kormányt és rázkódó autóval lekanyarodott az autópályáról.
Az ingét felhúzta egy pillanatra, és akkor láttam egy pisztolyt, eldugva a fekete boxere övrészénél. Az agyam dübörögni kezdett a koponyámban, mély, erős szorongás támadt fel bennem. Ez pontosan olyan amibe én soha nem akartam belekeveredni.
-Tegyél ki! - követeltem, de a hangom vonakodóan rázkódott.
-Túl késő már, baby. - tudta, hogy láttam a fegyvert.
-Most Liam! - emeltem fel a hangom.
-Nem tudom.
Liam beállt egy üres parkolóhelyre, egy szeszes ital bolt elé. Nem volt ötletem, hogy hol vagyunk.
-Maradj itt. - követelte halk hangon, majd kiszállt a  kocsiból és csendesen becsukta az ajtót. Izmos testével nesztelenül lépkedett, majd eltűnt. Egyedül hagyva engem, részegen és rémülten a sötét éjszakában. Mikor azt mondta "Az enyém vagy ma este", hogy a faszba értette?

1. Rész: A város, mely sosem alszik

Hahhi! 
Jelentkezünk az első résszel! Reméljük, hogy kedvet kaptok a blog olvasásához. Igyekeztünk pontosan fordítani.

Jó olvasást!
Pipálni, és komizni ér ;)

Puszi: L&L, azaz Li nessa és Lizzy




Vegas. A város, mely sosem alszik. A változások városa. A
szerencse és a csillogás városa. A város, mely a végén ki fog veled baszni. A város, ahol nem számít, hogy hová mész, meg fogod találni az összetört lelked. Erő nélkül, te egy senki vagy itt. Csak egy tű a szénakazalban, vagy egy rohadt turista. A nagy lövések - melyek, csak úgy futnak -, a város nem ad szart a te jólétedre; Ez mind a pénzről szól.
Egy, vagy kettő szar dolgot én is megtudok jegyezni. Arról, hogy sokszor messze megy az erő, és hogy kicsit gyengén fogsz lezuhanni. Az apám az élő példa rá. Ő az az "eljátszottad a bizalmam. Betöröm a képed" fajtájú srác. A legfontosabb példa arra, hogy hogyan megy ki az erő belőled, az összezúzásig vezet; Teljesen lerombol téged, míg őt nem érdekli, hogy a többiek mit élnek meg ebben a leromboló folyamatban.
De nem szeretem az apám. Tanúsítom az összes szörnyű dolgot, amely megtörténik, és hogy már kegyetlenül erős az én családom. A Gambiono-k. Ah, Istenem, rohadtul utálom összekapcsolni magamat a családi nevemmel!
De a pokolba is, ha én nem lennék...ha nem lennék egy szegény pisis valami mocskos utcán, és nem könyörögnék mint a többi ember, a családomat már rég megölték volna. Kibaszott Desirae Gambino; Lehet még ennél is nyilvánvalóbb a nevem? Azt hiszem én más vagyok. Különbözök a beképzelt sznoboktól, a családomtól és a barátaiktól. Nem baszom el az emberek életét - legalábbis nem szándékosan. Olyan tömegekben lógtam, amit a családom nem fogott volna meg holtan. Egy lázadással kezdődött ez az egész a szüleim ellen, de gyorsan megváltoztam, és az az ember lettem, aki most is vagyok.
Nappal egy kibaszott kávézóban dolgozok, az éjszaka folyamán pedig kimegyek, mint minden normális huszonegy éves itt, Vegas-ban. Dolgozunk, megvesztegetnek, elbasszák és ismétlődik a ciklus.
A meleg nyári éjszakában álltam, rágyújtottam egy cigarettára, s hosszút szívtam belőle. A benzin erős illata, és az égő dohány megszállták az érzékeim. Magassarkúm lecsapásszerűen kopogott a sima Vegas-i talajon, egyre közeledtem a végállomásomhoz. Nagyjából este 11 óra volt, a motorok hangos "dorombolásai", keveredtek a buli - járók izgatott hangjaival. Elmentem egy asztal mellett, és felkaptam a rajta lévő piros üveget, nem törődve azzal, pontosan mi is van benne.Az egészet lehúztam, s ahogy az folytatta útját, a folyadék úgy égette egyre jobban a a torkom, míg végül le nem lassult, és párolgott el teljesen a keserű íz.
-Des! - kiáltotta mögülem a jól ismert lágy hang.
Sarkon fordultam, s 4 arccal találtam szemben magam, melyek már megszokottá váltak nekem. Csak néhány barátom, plusz Holly, Jack, Zayn, és Louis voltak nekem. De a szemeim azonnal egy különleges arcra fókuszáltak, egyre, melyet még sosem láttam azelőtt.
-Ő itt Liam - Mondta Holly, mint aki a gondolataimban olvasott volna, a fülei mögé tűrte, hosszú nap-fehérített barna haját és a csoport elé sétált. - Nagy lövés az autó futamosok számára. Zayn mondta, ő tudja ki ő - suttogta alig hallhatóan.
-Oh - ráncoltam össze a homlokom, gyorsan végigmértem Őt, mielőtt észrevett volna.
Kávébarna haja oldalt rövid volt, középen csak egy csíkban lógott hosszabban, simán fésülte vissza az arcából. Kemény kifejezést viselt puha arcvonásain, vonalai ráncosak voltak homlokán. Tarló körvonala állkapcsánál élesen, s veszélyesen húzódott. A farmerja rövidre volt felhajtva, csak a térdei látszódtak ki alóla. Gatyája lógott a derekán, így kilátszott a boxere fekete sávja. Sima lila póló tapadt a mellére, míg a durva, nyári szél miatt az anyag fellebbent, az izmai által felvázolt gyűrődések tisztán látszódni kezdtek, eközben pedig továbbra is felém közeledett.

-És Ő ki? - mondta erős angol akcentussal, reszelős hangon.
-Ah Liam, Ő itt Des. Des, Liam - mutatott be Zayn minket egymásnak. Az egyik kezével odamutatott, a másik pedig megvillant a derekamon, közelebb húzott magához.

Liam csendes maradt, pont mint én. Tetovált karját felém nyújtotta, hogy aztán megfogja a kézfejemet, és miután ujjait végigfuttatta azon, ajkait a felületre tapasztotta.

-Örültem. - bólintott, mélybarna szemeit véletlenül sem vette le rólam.- Jól illeszkedsz, baby. - mondta egy kacsintás kíséretében, majd elengedte a kezemet, hogy elmehessen.

-Furcsa... - motyogta Jack, és lehajtott valamiféle folyadékot a piros üvegből.

Louis is hasonlóan cselekedett, helyeslően bólogatott Jack megjegyzésén, míg én gyors eltakartam a fejemet, nehogy valaki meglássa mennyire vörösödni kezdtem.

-Ez a srác rohadt őrült. - pusmogta Zayn, és éreztem, hogy kezei még jobban, kígyószerűen kulcsolódnak a derekam köré.

-Zayn, ne. - toltam arrébb a karjait.

Nem szeretem, ha birtokolni akar engem. Régebben, amikor mindketten nagyon részegek voltunk lefeküdtünk egymással, de megállapodtunk, hogy nem lesz köztünk semmiféle érzelmi kötődés. A kapcsolat nem az erősségem. A kapcsolat befolyásolná a magánéletem, és véletlenül sem akarom, hogy ez megtörténjen. Az egyik barátom viszont ismerte a múltam, na meg azt is, honnan jöttem.

-Hát bassza meg, bocs. - emelte fel a kezeit, s hátrálni kezdett.
-Szükségem van egy italra.
Elsétáltam, miközben felcsavartam az ujjaimra rövid, szőke hajam, s próbáltam egy másik asztalt keresni, amin ugyanolyan "méreg" helyezkedett el, amit muszáj volt végigfolyatni az ereimen.
Véletlenül megbotlottam, így sikeresen nekimentem egy srác vállának, aki a közelben állt. Élesen megpördültem: Liam volt az.
Lenézett rám, durván megragadta a felkarom, én pedig a meglepettségtől zihálni kezdtem. Szemei körüljártak, mintha keresett volna valamit.
-Versenyezz velem. - követelte, szemei egyszer megvillantak, miközben egyenesen rám nézett.
Odanyúltam a mellettem lévő asztalra, s mielőtt válaszoltam volna, megragadtam egy poharat, amit aztán egyből kiürítettem.
-A célban foglak várni.
Agresszíven a mellkasához rántott, nyakát lassan lejjebb emelte, hogy egy szinten legyen velem.
-Nem kérdeztelek. - miközben beszélt, ajkai súrolták a fülemet, s mikor elhúzódott, egy gonosz vigyor kíséretében végig nyalt a száján.

A szavai hallatán a nyakkavicsomon a bőr bizseregni kezdett, szemeim pedig akaratlanul is telt ajkaira vándoroltak, amiket az imént elhagyták a durva szavak. Az alkoholtól kicsit ködösen éreztem magam, de még így is realizálni tudtam az ismerős érzést, hogy véletlenül se engedjem megbaszatni magam a mosdóban. Liam kezei lejjebb csúsztak a csuklómra, s rögtön a a kocsisor rajtvonalához rángatott, ahol a motorok már üvöltöttek - ez azonban mégsem olyan volt mint amikor egy komplett idegen kezdett el cibálni. Ez más volt.

Prológus

Hahhi!
Nos, igen. Végre itt van a Prológus. Hamarosan kikerül az első rész is.
Nagyon köszönjük a 9 (!!) feliratkozót. Hihetetlenek vagytok! Mostantól ti vagytok a mi Driver-eink! :)
Mint mondtuk, hamarosan jelentkezünk. Reménykedünk benne, hogy elnyeri a tetszéseteket ez a blog!
Puszi: L&L, vagyis Li nessa és Lizzy

A Gambino-k. Ők futtatják Vegast: legalábbis a felét. A kaszinók fele a övék, és emellett hatályos földalatti üzleteket is futtatnak. Desirae Gambino ebben az előkelő világban élt, a folyamatosan „mozgó” Vegas-ban, az úgy nevezett „nagykutya” apjával. Életeket semmisíthetett volna meg, olyan emberek életét akik nem fizették ki a tartozásaikat. Ehelyett azonban tiltakozik a sznobok ellen  a felnőttek körében. A lány nem mondhatta el senkinek…nem beszélhetett arról, honnan jött, pont úgy, ahogyan történetéről sem; vagyis, ameddig nem találkozott  egy idegen, erős férfival, aki csak úgy belegázolt megszokott életébe: Liam Payne-nel.
Gyors autók, drogok, szex, úgy tűnik csak ezek érdeklik a fiút. Liam az eddiginél is több bajt hoz Desirae életébe: az engedetlen és erőszakos események láncával, titkokkal, veszéllyel. Adódik azonban néha szerencséje, vagy egyenesen belehajt az anarchia végtelen gödrébe?