1. Rész: A város, mely sosem alszik

Hahhi! 
Jelentkezünk az első résszel! Reméljük, hogy kedvet kaptok a blog olvasásához. Igyekeztünk pontosan fordítani.

Jó olvasást!
Pipálni, és komizni ér ;)

Puszi: L&L, azaz Li nessa és Lizzy




Vegas. A város, mely sosem alszik. A változások városa. A
szerencse és a csillogás városa. A város, mely a végén ki fog veled baszni. A város, ahol nem számít, hogy hová mész, meg fogod találni az összetört lelked. Erő nélkül, te egy senki vagy itt. Csak egy tű a szénakazalban, vagy egy rohadt turista. A nagy lövések - melyek, csak úgy futnak -, a város nem ad szart a te jólétedre; Ez mind a pénzről szól.
Egy, vagy kettő szar dolgot én is megtudok jegyezni. Arról, hogy sokszor messze megy az erő, és hogy kicsit gyengén fogsz lezuhanni. Az apám az élő példa rá. Ő az az "eljátszottad a bizalmam. Betöröm a képed" fajtájú srác. A legfontosabb példa arra, hogy hogyan megy ki az erő belőled, az összezúzásig vezet; Teljesen lerombol téged, míg őt nem érdekli, hogy a többiek mit élnek meg ebben a leromboló folyamatban.
De nem szeretem az apám. Tanúsítom az összes szörnyű dolgot, amely megtörténik, és hogy már kegyetlenül erős az én családom. A Gambiono-k. Ah, Istenem, rohadtul utálom összekapcsolni magamat a családi nevemmel!
De a pokolba is, ha én nem lennék...ha nem lennék egy szegény pisis valami mocskos utcán, és nem könyörögnék mint a többi ember, a családomat már rég megölték volna. Kibaszott Desirae Gambino; Lehet még ennél is nyilvánvalóbb a nevem? Azt hiszem én más vagyok. Különbözök a beképzelt sznoboktól, a családomtól és a barátaiktól. Nem baszom el az emberek életét - legalábbis nem szándékosan. Olyan tömegekben lógtam, amit a családom nem fogott volna meg holtan. Egy lázadással kezdődött ez az egész a szüleim ellen, de gyorsan megváltoztam, és az az ember lettem, aki most is vagyok.
Nappal egy kibaszott kávézóban dolgozok, az éjszaka folyamán pedig kimegyek, mint minden normális huszonegy éves itt, Vegas-ban. Dolgozunk, megvesztegetnek, elbasszák és ismétlődik a ciklus.
A meleg nyári éjszakában álltam, rágyújtottam egy cigarettára, s hosszút szívtam belőle. A benzin erős illata, és az égő dohány megszállták az érzékeim. Magassarkúm lecsapásszerűen kopogott a sima Vegas-i talajon, egyre közeledtem a végállomásomhoz. Nagyjából este 11 óra volt, a motorok hangos "dorombolásai", keveredtek a buli - járók izgatott hangjaival. Elmentem egy asztal mellett, és felkaptam a rajta lévő piros üveget, nem törődve azzal, pontosan mi is van benne.Az egészet lehúztam, s ahogy az folytatta útját, a folyadék úgy égette egyre jobban a a torkom, míg végül le nem lassult, és párolgott el teljesen a keserű íz.
-Des! - kiáltotta mögülem a jól ismert lágy hang.
Sarkon fordultam, s 4 arccal találtam szemben magam, melyek már megszokottá váltak nekem. Csak néhány barátom, plusz Holly, Jack, Zayn, és Louis voltak nekem. De a szemeim azonnal egy különleges arcra fókuszáltak, egyre, melyet még sosem láttam azelőtt.
-Ő itt Liam - Mondta Holly, mint aki a gondolataimban olvasott volna, a fülei mögé tűrte, hosszú nap-fehérített barna haját és a csoport elé sétált. - Nagy lövés az autó futamosok számára. Zayn mondta, ő tudja ki ő - suttogta alig hallhatóan.
-Oh - ráncoltam össze a homlokom, gyorsan végigmértem Őt, mielőtt észrevett volna.
Kávébarna haja oldalt rövid volt, középen csak egy csíkban lógott hosszabban, simán fésülte vissza az arcából. Kemény kifejezést viselt puha arcvonásain, vonalai ráncosak voltak homlokán. Tarló körvonala állkapcsánál élesen, s veszélyesen húzódott. A farmerja rövidre volt felhajtva, csak a térdei látszódtak ki alóla. Gatyája lógott a derekán, így kilátszott a boxere fekete sávja. Sima lila póló tapadt a mellére, míg a durva, nyári szél miatt az anyag fellebbent, az izmai által felvázolt gyűrődések tisztán látszódni kezdtek, eközben pedig továbbra is felém közeledett.

-És Ő ki? - mondta erős angol akcentussal, reszelős hangon.
-Ah Liam, Ő itt Des. Des, Liam - mutatott be Zayn minket egymásnak. Az egyik kezével odamutatott, a másik pedig megvillant a derekamon, közelebb húzott magához.

Liam csendes maradt, pont mint én. Tetovált karját felém nyújtotta, hogy aztán megfogja a kézfejemet, és miután ujjait végigfuttatta azon, ajkait a felületre tapasztotta.

-Örültem. - bólintott, mélybarna szemeit véletlenül sem vette le rólam.- Jól illeszkedsz, baby. - mondta egy kacsintás kíséretében, majd elengedte a kezemet, hogy elmehessen.

-Furcsa... - motyogta Jack, és lehajtott valamiféle folyadékot a piros üvegből.

Louis is hasonlóan cselekedett, helyeslően bólogatott Jack megjegyzésén, míg én gyors eltakartam a fejemet, nehogy valaki meglássa mennyire vörösödni kezdtem.

-Ez a srác rohadt őrült. - pusmogta Zayn, és éreztem, hogy kezei még jobban, kígyószerűen kulcsolódnak a derekam köré.

-Zayn, ne. - toltam arrébb a karjait.

Nem szeretem, ha birtokolni akar engem. Régebben, amikor mindketten nagyon részegek voltunk lefeküdtünk egymással, de megállapodtunk, hogy nem lesz köztünk semmiféle érzelmi kötődés. A kapcsolat nem az erősségem. A kapcsolat befolyásolná a magánéletem, és véletlenül sem akarom, hogy ez megtörténjen. Az egyik barátom viszont ismerte a múltam, na meg azt is, honnan jöttem.

-Hát bassza meg, bocs. - emelte fel a kezeit, s hátrálni kezdett.
-Szükségem van egy italra.
Elsétáltam, miközben felcsavartam az ujjaimra rövid, szőke hajam, s próbáltam egy másik asztalt keresni, amin ugyanolyan "méreg" helyezkedett el, amit muszáj volt végigfolyatni az ereimen.
Véletlenül megbotlottam, így sikeresen nekimentem egy srác vállának, aki a közelben állt. Élesen megpördültem: Liam volt az.
Lenézett rám, durván megragadta a felkarom, én pedig a meglepettségtől zihálni kezdtem. Szemei körüljártak, mintha keresett volna valamit.
-Versenyezz velem. - követelte, szemei egyszer megvillantak, miközben egyenesen rám nézett.
Odanyúltam a mellettem lévő asztalra, s mielőtt válaszoltam volna, megragadtam egy poharat, amit aztán egyből kiürítettem.
-A célban foglak várni.
Agresszíven a mellkasához rántott, nyakát lassan lejjebb emelte, hogy egy szinten legyen velem.
-Nem kérdeztelek. - miközben beszélt, ajkai súrolták a fülemet, s mikor elhúzódott, egy gonosz vigyor kíséretében végig nyalt a száján.

A szavai hallatán a nyakkavicsomon a bőr bizseregni kezdett, szemeim pedig akaratlanul is telt ajkaira vándoroltak, amiket az imént elhagyták a durva szavak. Az alkoholtól kicsit ködösen éreztem magam, de még így is realizálni tudtam az ismerős érzést, hogy véletlenül se engedjem megbaszatni magam a mosdóban. Liam kezei lejjebb csúsztak a csuklómra, s rögtön a a kocsisor rajtvonalához rángatott, ahol a motorok már üvöltöttek - ez azonban mégsem olyan volt mint amikor egy komplett idegen kezdett el cibálni. Ez más volt.