2014. július 11., péntek

2. Rész: A verseny és a versenyző

Hahhi Driver-ek! ^^
Megint itt vagyunk, ezúttal a második résszel. Reméljük, hogy ez is tetszeni fog nektek. 

Majd jelentkezünk. 
Pipálj, komizz, iratkozz! Ja és csak vezessetek óvatosan!  

Puszi: L&L, azaz Li nessa és Lizzy

Liam még mindig a csuklómat fogta, a a vonal felé rángatott, ahol a hangosan kanyarodó autók folytatták útjukat. Benzin és alkohol illata szállt körülöttem, s ez egy új, magas szintet ért el. A francba, alig tudtam kivárni, hogy beüljek a kocsiba. Már éreztem a motor üvöltését magam alatt.
-Liam, neki nem kellene itt lennie. - a hang keresztülszelte ködös gondolataimat.
-Mi a faszt mondtál nekem, Niall? - sziszegte Liam, elengedte a csuklóm, s helyette a szőke fiú gallérját ragadta meg.
-Ne...e..neki...oldalt kell..kellene lennie. - Niall szinte már fuldokolva, levegő után kapkodva próbálta kimagyarázni magát.
-Azt akarom, hogy velem jöjjön. - morogta Liam, majd elengedte a srácot, aki a földön landolt.
-Ki fogják zárni. Nézz rá, ember. - ráncolta a homlokát Niall, és folyamatosan a nyakát dörzsölve, elsétált.
-Gyere ide.
Liam ismét durván megragadta a csuklómat, azt követően pedig az egyik autó felé húzott - egy fényes árnyalatú Mustang felé.Szinte láttam, ahogy elszáguldok a csillogó fémmel.
Erőszakosan a motorháztetőnek nyomott, s újból a nyakát kezdte nyújtogatni, ahogy pár perccel korábban is. De ezúttal nem suttogott hátborzongató szavakat a fülembe. Ajkait a nyakamon legeltette, s ahogy lassan simogatta a bőröm, szájával az állkapcsomig vándorolt. Ezt egy párszor még megtette, mielőtt könyörtelenül szívni kezdte az érzékeny felületet. Élesen beszívtam a levegőt, meglepetten felkaptam a fejem.
-Az enyém vagy ma este. - morogta mély, rekedt hangon. A testemen végigfutott a hideg. - Most tegyél meg nekem egy szívességet, és várj meg a célban. Legalább a csinos kis arcod látni fogja, amikor nyerek. Niall, vidd le Desirae-t.
A srác elfordult tőlem, a kocsi ajtajához sétált, s közben a szőke fiúnak kiáltott, hogy vigyen el innen engem.
Niall egy fekete motorral parkolt elém, kezében egy sisak volt, amit felém nyújtott. Ügyetlenül elvettem tőle, s miközben magamra szenvedtem, felugrottam a járműre, lábaimat pedig a fiú dereka köré fontam. A motor rögvest feltüzelt, a sebesség egyre jobban növekedett. Felgyorsult körülöttem minden, szüntelenül hajtottunk az ellenkező irányba. Körüljárt a tekintetem, és látva a tömérdek, elmosódott arcú embert, elcsodálkoztam. Sosem értettem, miért jön ennyi ember egy ilyen eseményre. Én csak azért jöttem, hogy beilleszkedjek.
A kétkerekű jármű hirtelen megállt, kerekei visítoztak a járdán. Zayn árnyékos alakja tornyosult felém.
-Hová mész? - kérdezte harapósan Zayn, mialatt lemásztam a motorról.
-Nem birtokolsz engem, Zayn. - csattantam fel gyalázatosan, és visszanyújtottam Niall-nek a sisakot.
-Hé, uh, Desirae. - szólított meg Niall, mikor már azon voltam, hogy elsétáljak.
Szemöldökömet ráncolva fordultam a fiú felé, vártam, hogy folytassa.
-Nos, uh... Rendes lánynak tűnsz. Légy óvatos Liam-mel. - kerülte a szemkontaktust, idegesen babrált a sisakjával, majd megemelte azt, és a fejére helyezte.
-Miért?
-Ha nem leszel óvatos, megtudod. - ez volt az utolsó amit mondott, mielőtt elhajtott az úton, ahol jöttünk.
Ráztam a fejem, nem tudtam épp eszűen átgondolni a dolgokat, vagy esetleg tényleg törődni azzal, amit mondott. Az alkohol teljesen az agyamba szállt.
-Liam-mel voltál? - Zayn megragadta a karomat, és magához húzott.
Szemöldöke a homlokával együtt ráncolódott, ábrázata roppant dühös volt.
-Igen, és?
-Figyelj, törődöm veled, pont ezért mondom most ezt el neked. A picsába, távol kell maradnod tőle! És mi a fasz ez a nyakadon? - szemei a lila foltra vándoroltak.
-Miért, Zayn?! Miért?! - gyakorlatilag már kiabáltam, az alkohol megadta a kellő löketet, amire szükségem volt. - Azért, hogy te dughass meg helyette? Ez az, amit olyan nagyon elakarsz érni?!
Zayn szeme elkerekedett a döbbenettől, és valószínűleg mindenki minket bámult, de leszartam, mit gondoltak.
-Des, talán haza kellene vinni. Asszem', már egy kicsit sokat ittál. - a barna hajú Louis csúszott be közénk.
-Tudom kezelni magam, Louis. - ráncoltam a homlokom, s enyhén arrébb toltam. - Mintha te még sosem ittál volna.
-Rendben Des, jössz velem. - szakította félbe Holly a kisebb felfordulást, és elhúzott engem a fiúktól.
Mindeközben a motorok zúgása egyre hangosabb lett.
-Mi volt ez? - vont kérdőre Holly, amint elég távol kerültünk a srácoktól.
-Mi volt mi?
-EZ . - intett Zayn felé, hangja bosszús volt. - Ez az egész Zayn-nel, és ez a szívás a nyakadon. Liam csinálta?
Kezem felvándorolt a kényes helyszínre. Még mindig ott éreztem a bőrömön Liam tökéletes ajkait. Istenem, annyira vonzó. Már a gondolata annak ott, a kocsinál, és ahogy elállta az utam, teljesen kikészít. Túl ittas voltam ahhoz, hogy érdekeljen Niall és Zayn nevetséges figyelmeztetése. Csak féltékenyek, gondoltam. Akartam Liam-et. Rosszan, akartam Őt.
-Zayn hülyén viselkedett. Csak féltékeny. - panaszkodtam, de csak egy zavart pillantást kaptam válaszul.
-Miért lenne féltékeny?
-Lefeküdtünk, és most akar engem.
-Hogy mi? - Holly zavarban volt. - Miért nem mondtad el nekem?
-Nem akartam nagy ügyet csinálni belőle. - rántottam meg a vállaimat.
A lány a fejét rázta.
-Hallottam dolgokat Liam-ről, Des. Egy csomó lánnyal alszik együtt, és úgy kezeli őket mint a szemetet. Ő maga is egy szemét. Nem akarsz te belekeveredni egy ilyen fiú életébe.
-Én nem keveredek bele, ez csak egyszeri alkalom, tudod?
-Éppen megsebzettnek állítod be magad.
-Nincs szükségem arra hogy így kioktassanak. - morogtam.
Beteg volt ez az egész beszélgetés amibe belekerültem. Nem is csináltam semmit. Még.
Hirtelen csikorgó autógumikat hallottam a járdáról, a hang gyorsan közeledett hozzánk. Úgy éreztem az elektromosságot, mint amikor meghallottam, hogy a hatalmas tömeg ujjongani kezdett. Mit nyert a verseny győztese? Jobb lesz, ha valami jót, mert így ők csak elvesztegetik az üzemanyagot.
A piros autója hamar a látószögembe esett, a távolság még mindig nagy volt. Ahogy Ő közeledett, láttam, hogy az előtte lévő kék autót hátra taszítja, teljesen maga mögé vágta. A kék kocsi ellenőrizhetetlenül forgott, az oldalára feltükröződtek a repülő szikrák. A zihálást éljenzés követte, de nem sokáig. Hamarosan Liam hangos ordítása nyomta el a tömeget. Könnyedén beért a célba, és csikorogva megállt az első helyen. A szívem erősen verte a mellkasom, ahogy  kilépett az autóból. Verejték gyöngyöződött a homlokán, még jobban nézett ki, mint korábban. A szemei felém vándoroltak, rám bilincselte. és rajtam tartotta azokat, míg én ott álltam. Egy magasabb férfi indult el Liam előtt, így megtörte a szemkontaktust. Láttam, hogy váltanak néhány szót, megrázza Liam kezét és tovább sétál. Ennyi az egész? Nos, ez rohadt szánalmas volt.
Liam visszanézett rám, mikor a férfi elment, majd intett a fejével nekem, hogy menjek oda a Mustang-hoz. Éreztem, hogy Holly úgy kap a kezem után, mint aki látta volna, hogy oda fogok sétálni, de leráztam és figyelmen kívül hagytam a nekem szánt csalódott arckifejezését. Végre odasétáltam az autóhoz, majdnem megbotlottam a saját lábaimban. Ezek a  rohadt, haszontalan sarkak! Amint becsuktam az ajtót, Liam keményen a gázra lépett, teljes gázt adott, és eltávolodtunk a szétszórt tömegtől.
-Hova megyünk? - kérdeztem egy hosszabb időszakos csend után.
-Majd meglátod. - szorította meg a kormányt.
-Most akarom tudni. - követeltem.
-Ne bassz fel engem vagy lecsökkentem a segged az út szélén! - ráncolta a homlokát felszegett állal, és rátaposott a gázra, felhajtva a főútra.
Ha nem lettem volna olyan részeg, valószínűleg megrémültem volna. Aztán újra, csak pár rövid hívás a néhány családi barátnak, és a felfordulást el lehetne számolni pár pillanat alatt. De, én nem akartam a családomra támaszkodni! Az apám azt gondolná, hogy ő nyert, és ez az utolsó dolog amit akartam. Nem akarok olyan lenni, mint Ő. Biztos vagyok benne, hogy kurvára szeretném, ha ő végre megvalósíthatná ezt.
-Meg kell állnunk. - mondta Liam, gyorsan elfordította a kormányt és rázkódó autóval lekanyarodott az autópályáról.
Az ingét felhúzta egy pillanatra, és akkor láttam egy pisztolyt, eldugva a fekete boxere övrészénél. Az agyam dübörögni kezdett a koponyámban, mély, erős szorongás támadt fel bennem. Ez pontosan olyan amibe én soha nem akartam belekeveredni.
-Tegyél ki! - követeltem, de a hangom vonakodóan rázkódott.
-Túl késő már, baby. - tudta, hogy láttam a fegyvert.
-Most Liam! - emeltem fel a hangom.
-Nem tudom.
Liam beállt egy üres parkolóhelyre, egy szeszes ital bolt elé. Nem volt ötletem, hogy hol vagyunk.
-Maradj itt. - követelte halk hangon, majd kiszállt a  kocsiból és csendesen becsukta az ajtót. Izmos testével nesztelenül lépkedett, majd eltűnt. Egyedül hagyva engem, részegen és rémülten a sötét éjszakában. Mikor azt mondta "Az enyém vagy ma este", hogy a faszba értette?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése